11. Fejezet

*Viktória szemszöge*

Niall mindent elmondott a farkasokról, a véremről és a tanácsról. Hihetetlen történet, de úgy éreztem bízhatok benne. Most a kezemet fogta, nyugtatás képen hogy itt van mellettem. Lehunytam szemeimet és nagy levegőt vettem, fel kellet dolgoznom mindent amit mondott. Főleg egy valamit, ami szó szerint szíven ütött. A vérem miatt nem lehetek a szüleim gyereke vagy is azok az emberek akik egész életemben ott voltak nem lehetnek a családom. Tudjátok milyen érzés azt, hogy akikről azt hitted hogy a szüleid, nem azok? Mert szerintem nem, senki sem tudja mit élek most át. Sírás keringet már órák óta de nem tudok, mondani akarok valamit ordibálni, de egy hang sem jött ki torkomból.
-Gyere segítek leülni, kérsz valamit inni -aggodalmaskodott, szemiben törődöttséget láttam, ami most jól esett. Csak meg ráztam fejem, jelezve hogy nem kérek semmit. Fel állt a székből és próbálta elengedni a kezem de én még erősebben szorítottam. Nem akartam hogy elmenjen. Lehajolt és megcsókolta homlokomat. Mire én becsuktam szemem, és lehúztam magamhoz hogy megcsókoljam. Természetesen viszonozta, ami jól esett nagyon.
-Szóval megbocsájtasz? Kérlek. -mondta és boci szemekkel nézett rám.
-Szeretlek -mondtam először már órák óta.
-Én is -suttogta majd lefektetett és befeküdtem mellé. Takarót magunkra húztam.
-Mi lesz ha jönnek a farkasok? -kérdeztem aggódva
-A többiek őrzik a házat, hat vámpír van itt plusz én és a környéket még tíz vámpír figyeli. nincs mitől félne, oké?
-Rendben- válaszoltam
-Most pedig aludj -puszilt bele hajamba. Szemeimet lecsuktam, és arra gondoltam  hogy milyen életünk is lehetne, ha mindennek vége lenne. Elképzeltem egy csodálatos világot. Amiben én és Niall voltunk, semmi gondunk nem volt az ég világon, és ennek hála sikeresen el is aludtam.

**

Órákkal később keltem, mikor a nap már rég fent járt az égen. Valami finomat éreztem meg. Felkeltem az ágyból, Niall-nek már hűlt nyomát találtam. És elindultam a finom illatok után, ami biztos hogy a konyhából jött. Ott volt ő, szőke haja kuszán állt össze vissza, egy melegítő nadrág volt rajta, felső teste fedetlen volt. minden mozdulatánál megfeszült hát izmai. Éppen palacsintát dobot fel, még ezen kívül tükör tojást, szalonnát és pirítóst csinált még.
-Jó reggelt -mondtam, mire hátra fordult, szemei újra tenger kékek voltak amit imádtam.
-Neked is -mosolygott így megpillantottam szemfogait, amitől kirázott a hideg. -Jól vagy ?
-Persze -mosolyogtam. Majd oda mentem.
-Akarsz csinálni egyet? -kérdezte a palacsintára értve- Csak meg forgatnád a tojást és a szalonnát? És kivennéd a pirítóst és be raknád a következőt?
-Igen -nevettem, majd megforgattam a tojást, amit szerintem pont ébredésemnél rakta bele, majd a szalonnát is, a pirítóst kivettem és bele raktam az újat.
-Gyere -hívott magához, majd karjaiba zárt. Kezeit derekamra tette én pedig fel dobtam egyet. Hajamba csókolt. Majd arcomat is megcsókolta és még erősebben szorított.
-Niall a tojás és a szalonna. -mondtam majd újra feldobtam. Közben elengedett és a tojáshoz és a szalonnához sietett, amit ki is szedet egy tányérra, majd a pirítóshoz sietett.
-Kérsz rá foghagymát?  -kérdezte, bólintottam és rá tettem egy tányéra amin a többi is volt.
-Jó sok mindent csináltál. -mondtam
-Sokat eszem -mondta mosolyogva, Ketté osztotta a tükör tojást és a szalonnát, bár nekem az egyikbe rakott mint a másikba és két-két pirítóst rakott a tányérokba. -A palacsinta a többieknek lesz -mosolygott majd fogta a rengeteg palacsintát és kifele ment. Pár perc múlva jött vissza. És a két tálat fogta, majd kiment vele. Én követtem őt egy másik szobába ami az ebédlő volt. Letette a tányérokat egymás mellé majd újra kiment és hozott inni valót is. Kihúzta az egyik széket hogy foglaljak helyet eltátogtam egy "Köszönöm" -őt majd leültem, mellém ült és elkezdtünk reggelizni.

**

Kanapén ültem Liam-mel, mert most rajta a sor hogy pihenjen. Niall csak este vigyáz rám néha Harry, így nap közben Zayn vagy Louis vagy Liam vagy Jorge vagy Ruggero vagy a többi tíz vámpír akiknek nem tudom a nevét. Már napok óta itt vagyok, anyámról nem tudok semmit, telefonomat nem találom sehol. Ebben a pár napban sokat beszéltem a fiúkkal így jobban megismertem őket, az igazi szüleimről nem tudok semmit de nem is akarok. Fejemet Liam vállára hajtottam aki nyugtatóul simogatta hátam, szemeimet alig bírtam nyitva tartani, de nem akartam aludni. De sajnos szemeim önkéntelenül is lecsukódtak.
-Nyugodtan aludj -hallottam hangját.
-Nem akarok-motyogtam.
-Nyugi, ittam ma vért tudok magamon uralkodni.
-Nem azért, az elmúlt napokban csak aludtam és ettem, és vért adtam.
-Ezért kell pihenned és sokat enned. Hogy vissza nyerd az energiádat. -mondta mire bólintottam, szemeimet lecsuktam újra és levegőket véve aludtam el. S közben azon gondolkoztam mikor lesz ennek vége, és azon hogy ki is vagyok én?