12.Fejezet

Sziasztok!:))) Ma Niall szemszögéből olvashatjátok a várva-várt 12. fejezetet, így meg tudjátok hogy főhősünknek mi jár a fejében ezek után és hogy mi járt az első találkozáskor. Ráadásul kiderülhet hogy hogy lettek vámpírok és stb.. stb... Most hogy van chat, oda is nyugodtan írhattok de ne felejtsetek megjegyzést is írni. Jó olvasást:))

***************************************************************************

* Niall szemszöge*

Mióta megtudtam hogy Viktória mi valójában, egy percre sem akartam magára hagyni. Tudom, hogy egyszer el kell engednem őt, de én nem akarom. Több mint kilencven éve vagyok vámpír, de sosem éreztem még ilyet. Szeretem őt, mindennél jobban szeretem. Talán egy lány iránt éreztem ilyen szerelmet még az átváltozásom előtt.

* Vissza emlékezés*

1924. november 7.

Sétáltam az utcákon, már rég besötétedett. Néha lehetett hallani ahogy a kutyák vonyítanak, s közben az eső csak esik, mintha dézsából öntenék. A hajam már teljesen elázott, cipőm is beázott, nem volt jó egyáltalán, ráadásul hideg is volt. Vacogva fordultam be utcánkba hol a meleg otthonom már vár. Egyszer csak sikítást hallottam egy háznak az udvarában. Oda mentem és  egy fa mögül láttam ahogy egy lány, egy másik lány nyakába harap. Nem hittem a szememnek, egy vámpír? Lehetetlen hiszen ők nem léteznek. Mikor végzet a lány élettelen teste hullót a földre, majd a másik aki megölte hátra fordult és vérben izzó szemeivel találtam szembe magamat, szemfogai amik kitűntek ajkaiból csupa vér, s ajkairól az álla vonaláig csurgót le a vér. Lassan elindult felém, de én mozdulni se tudtam a félelemtől. Lábaim a földbe gyökereztek ahogy egyre közelebb jön hozzám. Pár centikre megáll és végig simít arcomon, amitől a hideg is kirázott.

-Ne félj nem bántalak -mondta s még közelebb hajolt, oly annyira hogy ajkaink szinte súrolták egymást. A félelem elszállt belőlem, hangja olyan elbűvölő  volt. Maga volt a tökéletesség.

-Victoria a nevem, és a tied? -suttogta, leheletét éreztem.

-Ni-Niall -dadogtam. Nagyot nyeltem mikor mosolyra húzta tökéletes ajkait, amik most véresek voltak.

-Nos Niall örülök hogy megismertelek -mondta és előre hajolt, így ajkaink össze értek. Ajkai fémes ízűek voltak a vértől, s lassan mozgatni kezdtük. Kezeit felvezette vállamra, míg én dereka köré fontam.

1924. december 18.

Ma lesz egy találkozom Victoriaval, nagyon várom. Csodálatos lány, olyan kedves és gyengéd, nagyon szeretem őt. Épp vettem a cipőmet, mikor kopogtak. Oda sétáltam az ajtóhoz és Victoria vörös szemeivel találtam ismét szembe magamat.

-Szia -mondtam mosolyogva, bejött és neki nyomott a falnak. Végig nyalta nyakamat majd, szemfogait egy pontra bele mélyesztette. A szobát Victoria kortyolása hangoztatta be. Túl sokat ivott, szédülni kezdtem, a lábaim alig bírtak megtartani. Elhajolt nyakamtól majd megsebezte karját és a számhoz nyomta, én elfordítottam fejem, mire ő csak elmosolyodott. Karját szájához emelte, majd szívni kezdte, s így csókolt meg. Először nem igazán értettem de mikor már éreztem a vér fémes ízét, megértettem.

*Vissza emlékezés vége*

Így lettem vámpír, az első szerelmem változtatott át. És azóta a nap óta soha nem láttam. Hasonlított kicsit Viktóriára, talán ezért érdeklődtem iránta annyit, de később beleszerettem.Hét évvel a vámpír átváltozásom után, ismertem meg Liam-et akit én változtattam át. Egy balesetben majdnem meghalt, így átváltoztattam, még Louis-t változtattam át, Louis Harry-t és Molly-t Liam meg Zayn-t. Így vagyunk mi egy család, és a családhoz most már Victoria is hozzá tartózik. Emlékszem az első napra mikor találkoztunk, mennyire kívántam a vérét.

*Vissza emlékezés *

Most költöztünk New York-ba, a liftben voltunk amikor jött egy barna hajú barna szemű körülbelül 18-19 éves lány és egy idősebb nő mellette. Feltűnt egyből hogy hasonlít Victoria-ra,de nem kerítettem neki nagy ügyet, inkább a vére illata miatt aggódnék. Lehajtottam fejemet, így a földet néztem. De hirtelen felnéztem és Barna íriszeivel találtam szembe magamat. Amik mélyen a szemembe  néztek. Akkor szakadt meg szemkontaktus, mikor megérkeztünk az ötödik emeletre. Kicsit lemaradtam a többiektől, hogy a lány közelében legyek, kinek az anyja telefonon beszélgetett.

-Őh szia, rég óta élsz itt? -kérdezte csodálatos hangján. 

-Szia, tudom hogy bunkónak fogsz tartani és előre elnézést kérek, de jobb lenne ha nem barátkoznánk. A te érdekedben -szólaltam meg, láttam rajta hogy kirázta a hideg

*Vissza emlékezés vége*

S aznap éjjel folyamatosan ő járt a fejembe így nem bírtam magammal, és elmentem meglátogatni. Az erkély ajtaját nem zárta be így könnyebb volt bemennem, s a vérszaga annyira csábító volt hogy muszáj volt oda mennem, de mielőtt megharaphattam volna, kinyitotta szemeit ami félelmet tükrözte. Soha nem felejtem el. Épp indulok haza a vadászatból így felváltom Liam-et aki most vigyázz Torira. Bementem a szobába, és a kanapén láttam őket, Tori halkan szuszogott míg Liam a Tv-t bámulta. Oda sétáltam és egy csókot nyomtam Tori arcára, majd Liam felállt és kiment. Becsukta maga után az ajtót én meg bezártam majd felemeltem Torit és vámpír gyorsasággal a halószobába mentünk. Leraktam az ágyra és alaposan betakartam, lefeküdtem mellé és közel húztam magamhoz. Egy szerencsém volt most, hogy nem vagyok fáradt. Így egész éjszaka figyelhetem. Kezemet végig simitottam arcán.


Sziaszto. Bocsánat a késésért csak holnap 5 tárgyból írunk és tanulni kell :/ ha tetszett akkor iratkozzatok fel pipáljatok, csatlakozzatok a fb csoporthoz írjatok megjegyzést de nem olyat hogy ". Tegyél megy egy szivességet és töröld, meg borzasztó" mert erre nem vagyok kiváncsi, és írjatok a chat-be is:)