9.Fejezet ~vámpírok~

*Viktória szemszöge*

-Jaj te -mondta majd a hajamba csókolt. -szeretlek -mikor ezt ki mondta az erkély ablak felől kopogásokat hallottunk eléggé dübögőt az illető és próbálta ki nyitni. -oh hogy basznád meg -káromkodott. Majd megfogta a kezemet és felhúzott az ágyról, egyenesen ki mentünk a szobámból.
-Niall hova viszel? -kérdeztem kicsit felemelve a hangom. Megijedtem hirtelen hangulat változása miatt.
-Egy biztonságos helyre.
-Miért itt nem az? -faggattam tovább
-Légy szíves Tori most ne kérdezősködj kérlek. Mindent elfogok mondani csak most bízz bennem. Bólintottam majd lesiettünk és beszálltunk kocsijába. Beindította a motort és már el is tűntünk.

*2 órával később*

Arra keltem fel hogy Niall ki vesz a kocsiból. Majd felkap "menyasszonyi" stílusba és úgy visz be egy faházba. Nyögtem egyet jelezve hogy fent vagyok. Majd lassan kinyitottam szemeimet és akkor találkoztam két gyönyörű szempárral de szokatlan volt, mivel az íriszei vörösek voltak  amitől megijedtem.
-Naill mi folyik itt miért vörösek a szemeid?
-Sajnálom, annyira sajnálom Viktória -majd közelebb jött és a nyakamba harapott. Szemeim kitágultak döbbenetemre majd erős fájdalmat éreztem a nyakamba. Mit csinál? Szívja a vérem? Nem lehet hogy ő egy vámpír, igaz?
-Niall hagyd abba ez fáj -hiába szóltam neki, hiába mozgolódtam nem ért semmit max annyit hogy most már a kezeivel is fog. Nem. Ő nem lehet az én szőke hercegem. És ekkor ugrott be az első napom itt New York-ban.

De mikor megláttam rögtön megbántam. Vérben forgó vörös szemek, ijedtemben hátráltam és a szám elé kaptam a kezem nehogy fel sikítsak.  

Amilyen gyorsan csak tudtam kinyitottam a szemem,  de ezt megbántam újra. Ismét  két vörös szempárral találtam magam, azt hittem hogy meghalok és mikor pislogtam egyet akkor már nem volt ott.

Jutottak eszembe ezek az emlékek. Azt hittem hogy képzelődtem de nem. Végig ő volt. Most szavakkal el sem tudom mondani mit érzek.
-Fejezd be Niall -mondtam halkan. Hirtelen szédülni kezdtem és már csak arra emlékszem hogy karjai közt össze esek és utána elsötétült minden.

*Ruggero szemszöge*

Épp vonatozunk New York-ba Jorge-val hogy segítsünk fajtársainknak. Harry-nek Zayn-nek Louis-nak Liam-nek és Niall-nek. Amit jelentettek a tanácsnak és nekünk egy kicsit furcsa. Hisz évek óta nem láttak vérfarkasokat New York-ba csak kisebb és erdősebb területen. Az utolsó vérfarkast is 1498-ban láttak. Furcsa.
-Mind is gondolkozol Ruggero? -kérdezi hűséges barátom Jorge
-Azon hogy furcsa hogy farkasokat láttak New York-ban, szerinted nem az?
-De hisz az utolsót is 1498-ban üldözték ki.
-Ezen gondolkoztam én is. Különben is nekik erdősebb terület kell, nem de?
-De és New York nem az a sok erdős város inkább a hatalmas épületes.
-Pontosan.

*Viktória szemszöge*

Mikor felébredtem ismét egy vörös szempárral találtam szembe magam, tekintete megbánást sugall.
-Miért tetted ezt velem? -kérdeztem halkan. Mire ő sóhajtott.
-Ha elmondtam volna a legelején akkor nem történt volna meg, az ami most kettőnk között van.
-Miért mi van kettőnk között? Kérlek világosíts fel. Hazudtál nekem, hátba szúrtál. Vámpír vagy. És gondolom a többiek is vámpírok. -mondta a hangomban csalódottság volt. Fájt amiért ezt eltitkolta, de bár titok is maradt volna.

Sziasztok! Hát nem a legjobb munkám, de remélem attól függetlenül tetszeni fog :) Eldöntöttem hogy 35 fejezetet fogok írni, úgy hogy ne is számítsatok többre. Talán egyszer lesz második évad, de addig is ha tetszett ez a fejezet akkor pipáljatok komizzatok iratkozzatok fel és csatlakozzatok a facebook csoportba, hol részleteket kaptok meg hamarabb, további blogjaimat is megismerhetitek és kérdéseket is tehettek fel ha valami nem tiszta:)) Nagyon szépen köszönöm ha elolvastad :))