8.Fejezet

*Viktória szemszöge*

Már egy hét eltelt a vacsora óta amire Niall elvitt. Minden olyan csodálatos volt. Felültem az ágyamon és a mellettem alvó szőke hercegemre pillantottam. A tincsei elterültek a párnán mellkasa fel-le mozgott minden levegő vételnél, szemei csukva voltak és szempillái érintették gyönyörű orcáját. Mosolygásra késztetett a látvány ami elém tárult, olyan békés minden. Fel álltam és elindultam a szekrényemhez, a hátam mögül halk morgást hallottam, ami kuncogásra késztettet.
-Tudod hogy utálok egyedül kelni -morogja miközben fel ül.
-Itt voltam a szobában úgy hogy nem egyedül keltél. -majd elő vettem egy melltartót és fel vettem, majd egy inget.
-De nem voltál mellettem- morogja miközben a szemét dörzsölte. Felvettem az ingemet és leültem mellé és elkezdtem begombolni az inget, Niall egész végig a mellkasomon tartotta a szemét. Majd mikor végül begomboltam, nagy nehezen, végre felfigyelt az arcomra majd egy lágy csókot nyomot ajkaimra.
-Szeretlek -suttogta
-Én is. -mondtam. -Ma is itt alszol?
-Nem tudom lehet. Szerencséd hogy délutános vagyok és este már jövők haza.
-Igen nagy szerencsém van -utánoztam a hangját majd megcsókoltam de úgy hogy hátra esett és húzott magával. Így lovagló ülésben ültem rajta. Így folytattuk a csók csatánkat míg úgy nem döntöttünk hogy döntetlen lesz. -éhes vagyok -szakítottam félbe csókunkat majd leszálltam róla. Mikor a konyhába értem akkor hallottam csak lábdobogásokat, nyitottam a hűtött két erős kart éreztem a derekam körül. Kiegyenesedtem és a fejemet vállának döntöttem mire ő elkezdet csókolgatni, én csak becsuktam a szememet és teljesen neki dőltem.
-Ugye tudod hogy csak boxer van rajtad?
-Ugye tudod hogy rajtad csak egy ing és bugyi? Különben is anyukád elment. -mondta és nyomot egy hosszú csókot a nyakamra.
-Mondtam már hogy mindennél jobban szeretlek?
-Nem, még nem -mondtam majd megcsókoltam.
-Akkor most mondtam -nevetett.
-Kérsz tojást?
-Aham
-Tükör vagy rántotta?
-Tükör és folyósra.

**

-Majd találkozunk-mondta kicsit szomorkásan mikor dél elmúlt
-Sietsz majd? -kérdezem és fel vonom a egyik szemöldökömet.
-Igen, ígérem
-Szeretlek -mondtam
-Én is szeretlek -mondta majd egy búcsú csókkal távozott is. És az este még nagyon távol van. Fogtam magam és leültem a kanapéra bekapcsoltam a Tv-t és azt néztem. Olyan fél 4 lehetett mikor anyám váratlanul betoppant.
-szia anyu -mondtam mosolyogva
-Szia kincsem. Niall?
-Dolgozik, én meg unatkozok
-Értem. -huppant le mellém mikor le vette a cipőjét és a kabátját. Táskáját maga mellé rakta, majd kényelembe helyezte magát és úgy néztük a TV-t.
-Szóval hogy hogy ilyen korán haza értél?
-Szerencsére a papír munkákat elintéztem gyorsan. Úgy hogy most foglalkozhatok veled.
-Ja most bezzeg foglalkozol velem de az elmúlt 3 évben nem -vágtam rá egyből
-Ezt hogy értsem?
-Úgy hogy az elmúlt 3 évben csak a munkád foglalkoztatott az e érdekelt téged hogy ha meghalok vagy eltűnök. Sosem vagy itthon a szülinapomon is folyton dolgozol, a karácsonyaimat is el cseszted. Semmi ajándékot nem kaptam folyton egyedül voltam és csak vártam hogy haza gyere de te mindig csak mikor elalszok utána és amikor napközben itthon vagy csak alszol mert utána menned kell dolgozni. És rám sosincs időd. Az első iskolanapomon is csak elvittél és már mentél is. Egyedül mentem be egy számomra teljesen idegen helyre kerestem a termemet de sehol sem találtam, mindenkinek ott volt az anyukája és az apukája csak nekem nem -törtem ki zokogásba majd mikor anyám fel akart szólalni beszaladtam a szobámba és bezártam az ajtót, végül úgy csúsztam le az ajtómon és csak sírtam. Órákkal később kopogást hallottam. Az ajtót már nyitva volt és én az ágyamban voltam, magamra húztam a takarót.
-Tori, bejöhetek? -hallottam meg szőke hercegem édes hangját. Nem válaszoltam de az ajtó nyílt és csukódott majd lépteket hallottam egyre csak közelebb és közelebbről. Majd a mellettem lévő hely be süllyed ami azt jelentette hogy leült. Takarón keresztül simogatni kezdte a hátamat.
-Jól vagy? -kérdezte, ez most egy nagyon hülye kérdés volt.
-Nem! -válaszoltam kicsit se kedvesen.
-Mi történt? Anyukád?
-Semmi említésre méltó. Biztos dolgozik vagy alszik. -mondtam közömbös hang nemben.
-Csak mert nyitva volt az ajtó. -mondta, én felnéztem rá és egyből megöleltem.
-Nem érdekel. Most nem érdekel mi van vele.
-Jaj te -mondta majd a hajamba csókolt. -szeretlek -mikor ezt ki mondta az erkély ablak felől kopogásokat hallottunk eléggé dübögőt az illető és próbálta ki nyitni.

Sziasztok! Remélem tetszett ez a fejezet. Sajnálom hogy ilyen rövid lett de meg a következőt megpróbálom hosszabbra írni. Ha tetszett ez a rész akkor pipáljatok komizzatok és iratkozzatok fel.