16. Fejezet

*Viktória szemszöge*

Louis kikerekedett szemekkel olvasta el, mi állt a papíron. Felnézet Szikire.

-Ugye nem? -kérdezte aggódva Louis

-Sajnos de -mondta lehajtót fejjel Sziki. Niall még mindig ölelt.

-Elengednél? -kérdeztem suttogva. Kezeit maga mellé helyezte így újra szabad voltam. Oda sétáltam Louis-hoz és egy könnyed mozdulattal kivettem a papírt kezei közül. Mikor elolvastam, megfagyott bennem a vér. Kivégeznek?

-Viktória, minden rendben? -kérdezte ijedten Louis. Szemeimbe könnyek gyűltek, a lapot leejtettem és felszaladtam szobámba. Bezártam az ajtót és ledőltem az ágyra. Zokogtam és zokogtam. Nem tudtam mást csinálni, markoltam a takarót és fejemet a párnába temettem.

**

Már nem sírtam. Őszintén nem éreztem semmit. Csak az ajtót néztem, hasamon feküdte. Lélegzetem már helyre állt, szemeim még mindig vörösek voltak, a hajam arcomhoz ragadt a könnyek miatt. Halottam néha pár kopogást de nem igazán erőltették. Erőtlennek éreztem magam. Semmihez nem volt kedve, se felállni se felülni nem tudtam.

Kopogtak.

-Viktória, kérlek nyisd ki. -hallottam meg Sziki hangját. Reflexből felálltam és rohantam az ajtóhoz, ő adott elég erőt... Valamiért. Kinyitottam és újra a sírás kerülgetett. Szórósan megöleltem, s közbe újra zokogásba kezdtem.

-Sziki- suttogtam, és megéreztem egyik kezét derekamon a másik keze fejemet simogatta. Lágy csókot lehet homlokomra és az suttogta:

-Minden rendben lesz. Megvédelek mindentől és mindenkitől aki bántani akar. -szavaira össze szorítottam szemeimet és szórósabban öleltem.

-kérlek maradj velem és ne hagyj el. -mondtam szinte alig halhatóan. Nem voltam biztos benne hogy meghallotta. De mikor szórósabban ölelt tudtam, tudtam hogy meghallotta és hogy mellettem marad.

-Nem vagy éhes? Enned kéne egy keveset. -mondta mire megráztam fejem. -Akkor legalább pihenj. -hangja könyörgő volt. Felnéztem rá s aggódó barna szemeivel találtam szembe magam. Bólintottam.

-Velem maradsz míg el nem alszok? -kérdeztem.

Persze -mosolyodót el halványan, amitől nekem is megjelent egy gyenge mosoly arcomon. Oda sétáltam az ágyamhoz, Sziki az ablakhoz és elhúzta a függönyt. Míg én bemásztam az ágyba addig ő oda sétált hozzám és leült az ágyra. Gondosan betakart mire én elmotyogtam egy "Én is meg bírtam volna csinálni" mire ő halkan felkuncogott.

-Hunyd le a szemedet vagy soha nem alszol el. -motyogta. Mire én engedelmeskedtem neki és lehunytam szemeimet. Mellkasom lassan emelkedett és süllyedett. Nyugodt voltam most ebben a pillanatban. Éreztem ahogy Sziki nyomott egy puszit homlokomra.

-Jó éjt Viktória -suttogta majd éreztem hogy fel áll. Nem tudtam vissza szólni, nem volt hozzá erőm csak aludni akartam.

Rohantam ameddig csak tudtam. A hold már felkelt de nem megszokott színében. Vörös volt, mint a vér. Vér hold volt. Oly csodálatos még is annyira veszélyes. Sötét volt, ahogy futottam az erdőben úgy recsegtek-ropogtak az ágak ahogy rájuk léptem. A szél erősen fújt, de még is olyan tiszta volt az ég. Egy felhőt sem lehetett látni. Hátra néztem hogy megnézzem követnek még. Semmit nem láttam csak sötétséget. Kezdtem lassítani, szinte már sétáltam. Kiértem egy rétre, megálltam és kezemet térdemre helyeztem így hátam begörbült. Lihegni kezdtem, s pár izzadság csepp folyt le arcomon. Hajam össze vissza állt, lábam remegett és fáztam. Össze húztam a pulcsimat és elkezdtem sétálni. Bár nem jutottam messzire mivel össze estem. Nagyon fáradt voltam, a torkom kiszáradt a szívem eszeveszett tempóban dobogott és a tüdőm iszonyatosan fájt. Térdeimre nehezedtem kezem magam mellé ejtettem, hajam össze vissza állt és tapadt a homlokomhoz. Könnyek szöktek a szemembe és hagytam hogy lefolyón arcomról. Ajkaim is ki voltak száradva. "Viktória! Viktória" hallottam meg egy ismerős hangot. Majd egy sikítás hagyta el számat mikor megpillantottam azt kitől menekülök. Tudtam hogy itt a vég és meghalok.

Sikítva keltem fel, arcomról könnyek gördültek le. Kinyitottam szememet és lassan felültem. Csak álomvolt nem volt más csak álom. Kezemet homlokomhoz emeltem mely nedves volt, izzadt. Hangos dobogásokat hallottam közelről majd az ajtó kinyílt és Sziki meg Liam aggódó tekintetével találtam szembe magam, szemeimből csak folytak és folytak a könnyek, reszkettem félelmembe. Fogalmam sincs mit jelent az álom és a vörös holt és nem tudom kiordított nekem. Sziki közelebb lépet de Liam szórósan követte, leültek az ágyamra és próbáltak megnyugtatni, de én egyre csak hangosabban zokogtam.


*Niall szemszöge*

Hallottam ahogy Viktória felsikít, de Liam azt tanácsolta hogy maradjak. Mert ha oda megyek csak rosszabb lesz. Vele ment az a Péter vagy Sziki  akiben alig bízok. Bencével ülök szembe aki magyarázza mit terveznek a "volt" falkájuk Viktória ellen. Bence jobb fejnek és felnőttesebbnek tűnt mint a másik három. Vele az ilyeneket meg lehetett beszélni.

-Nos én arra gondoltam, hogy vasárnap elvihetnénk vagy szombaton egy másik helyre ahol nem találhatják meg. Egy eldugott helyre gondolok. Ahol még tőlünk is elvan zárva- mondta.

-Más lehetőség is van -szólalt meg Harry. Mindenki ránézet, már ahogy komoly arccal nézet engem, valahogy nem tetszik amit mondani akar.

-És mi? -kérdezte unottan Zayn, aki az ujjával játszik. Nem igazán érdekli az egész.

-Ha -sóhajtott- átváltoztatjuk. -mondta ki, mire mindenki elgondolkozott kivéve engem.

-Nem. Nem fogom hagyni hogy átváltozzon azzá ami. -jelentettem ki a vártnál hangosabban, Harry kitágult szemmel nézett rám a hangerőm miatt és a többiek is rám figyeltek.

-Niall, ha nincs más megoldás meg kell tennünk. Vagy hagynád meghalni? -kérdezte Bence, arca semmit mondó és komoly.

-Ez sose lenne megoldás, nem lehet elvenni egy ember életét csak azért hogy szörnyként élje le életét.

-Csak attól félsz hogy átváltoztatod utána meg lelép és nem jön vissza, nem pedig azért mert annyira érdekel a lány -mondta Zayn rideg hangon, mire én ember feletti sebességgel a falhoz nyomtam és nyakát kezdtem el szorítani.

Egy pillanatra megdöbbentséget láttam arcán majd egyből elkomolyult.

-Ugye tudod hogy egy mozdulatomba kerül és megöllek -mondtam szemeim vörösek voltak szemfogaim kiélesedtek és hosszabbak lettek. Zayn arcán lévő komolyságot most felváltotta a félelem. Majd hirtelen elengedtem ő a földre zuhant és a nyakához kapott. Vissza sétáltam helyemre, arcom semmit mondóvá vált a többi szempár előtt.

Halk lépteket hallottam. Egyből felkeltem és a lépcsőhöz siettem, a többiek is követtek. Sziki és Liam jött le, Sziki arcán nyugtalanságot Liam arcán meg feszültséget.

-Mi történt -hangom remegett, nem tudtam mi van Viktóriával.

-Ülj le. -motyogta Liam mikor elsétáltak mellettem. Leültem újra.

-Mi volt? Mi történt? -kérdezte most Beni és Harry.

-Nos... Viktória a vörös holdról álmodott, a rétről és az erdőről ami nincs innel messze. Ráadásul látott egy farkast. -mondta feszültséggel teli hanggal Liam, szemeim kikerekedtek . Nem lehet. Nem tudhat a vér holdról.



Sziasztok! Ha tetszett ez a fejezet nem kell mást csinálnod csak pipálnod, feliratkozni megjegyzéseket írni, chaten is nyugodtan írhattok bármit és aki olvassa az csatlakozzon a facebook csoporthoz:)) -----> katt <----- és köszönöm a 8. feliratkozott és a több mint 2700 oldalmegjelenítést:))