17. Fejezet

*Viktória szemszöge*

Csak értetlenül bámultam ki az ablakon. Aludni már nem tudtam , csak az álmomra gondoltam. Kinyílt az ajtó, de én nem is néztem oda. Nem érdekelt ki az. Hallottam ahogy oda lépked hozzám és leül mellém. Még most sem néztem rá.

-Tudom hogy furcsa amit mondok, hisz alig ismerjük egymást. De tudd hogy rám számíthatsz. -hallottam meg Sziki hangját. Fejemet egyből felé kaptam.

-Köszönöm -motyogtam és belenéztem szemeibe. Gyönyörű barna szeme volt.

Közelebb hajolt hozzám, ajkaink szinte súrolták egymást. Megállt. Nem tett semmit. Nem távolodott el, de nem is közeledett. Éreztem mentolos leheletét. Fogalmam sincs mire várt. De én kezdeményeztem.

Kicsit előre döntöttem fejemet, így ajkain össze értek. Lágy csókba kezdtünk. minden olyan nyugodt volt. Legbelül melegséget éreztem, és boldogságot. Talán ez lenne az igaz szerelem?

Lassan eltávolodtunk, s egymás szemeibe néztünk. Ajkainkat mosolyra húztuk majd halkan felkuncogtunk.

-Csodálatos vagy -mondta. Hihetetlen boldogságot éreztem abban a pillanatban. Átölelt és úgy néztük a csodálatos holdat. Fejemet vállára hajtottam, majd szemeimet lecsuktam.

**

Reggel az ágyamba keltem, betakarózva és egyedül. Sziki sehol. Lehet csak álom volt, egy csodálatos álom. Kikeltem az ágyból majd a fürdő szobába vettem az irányt, benyitottam. Egy nem várt személy volt bent. Niall. Mikor észre vett, szemeiben undort és gyűlöletet fedeztem fel, majd köszönés nélkül elment mellettem úgy hogy hozzám se ért.

Nem értem mi baja. Gyakorlatilag nekem kéne így nézni rá nem ő én rám. Nem törődtem vele, be mentem a fürdőszobába és elintéztem reggeli teendőmet ott. Majd kimentem és a szobámba felvettem egy lila pólót és fekete cicanadrággal és egy lila zoknit vettem.

Semmi kedvem nem volt lemenni, így oda sétáltam az ablakomhoz és néztem a tájat. Majd a szemem megakadt két bizonyos személyen. Niall és Sziki volt az. Niall épp megütötte Szikit aki a földre esett és az arcához kapta kezét.

Majd Niall folyamatos ütéseket mért Szikire aki szegény össze húzódót, mivel a szőkeség esélyt se adott neki hogy rendesen védekezzen. Szemeimbe könnyek gyűltek és nem érdekelt hogy csak egy zokni van rajtam kirohantam a szobámból el a lépcsőre és egyenesen az udvarra mentem és hátulról megfogtam Niallt.

Persze én próbáltam hátra húzni, ami nem igazán ment az ő ember feletti erejével. Hátra lökött aminek következtében én a földön landoltam és a fejem egy erős koppanással ért földet.

**

Órákkal később keltem fel (gondolom)  a nappaliban lévő kanapén. A fejem nagyon fájt.  Lassan kinyitottam a szememet de csak sötétséget láttam. Kezdtem kétségbe esni. Hisztérikusan felkiáltottam, és hallottam hogy próbálnak lenyugtatni, majd megszólalt Niall.

-Mi történt, Tori? -kiabálta idegességében

-Nem látok semmit, Niall semmit. ordítottam.

-Liam nézd meg -halottam Harry-t. Éreztem két ujjat a szemhéjamnál ahogy felfelé tolja.

-Az eséstől ideiglenesen megvakul -állapította meg pár perccel később.

-És mikor fogok újra látni... Kérlek Liam mond meg -könyörögte és a végét elsuttogtam.

-Pár nap talán egy hét és újra fogsz látni.  -próbált nyugodt maradni bár egy kis feszültséget hallottam hangjában.

Sziasztok ez ilyen rövidre sikerült :((  Megpróbálok majd hosszabbakat hozni de nem ígérek semmit. Ha tetszett akkor komizzatok iratkozzatok fel pipáljatok és csatlakozzatok a facebook csoporthoz:) Sok kommit kérlek:))