21. Fejezet

*Niall szemszöge*

Mikor végeztem a lány össze rogyott, majd felnézet rám. Ne.. Nem lehet.

Viktória ijedt arcával találtam szembe magamat, szemeiből könnyek folytak le egészen álláig. Kezét a sebére tette, amit én okoztam. Borzasztó vagyok.

-Jól tetted Niall- jött oda Victoria, utána lenézően Viktóriára nézet. -Remélem megdöglesz a vérveszteség miatt.

-Miért csináltad ezt vele? Miért tetted?

-Meg kell tanulnia hogy te az enyém vagy, és az enyém is maradsz -mosolyog. Megcsókolt, én egyből ellöktem és Viktóriához mentem, szegény már a földön feküdt és köhögött.

-Ne érj hozzá -hallottam meg egy ismerős hangot. Én is és Victoria is oda néztünk. Sziki volt. Szemi sárgán csillogtak, fogait csikorgatta, egész teste megfeszült a méregtől.

Elkezdet futni, majd egy nagyot ugrott. Hirtelen egy barna szőrű farkassal találtuk szembe magunkat. Egyből Victorianak ugrott. Elkezdte szét tépni. S mikor végzett felém indult. 

-Segítenünk kell neki -motyogtam. -tudom hogy megérdemlem a halált, de előtte segítsünk neki. Az ő érdekében.

Vissza változott, s meggyötörten nézett rám. Megértem. Amilyen állapotban van most Viktória.

-Mit kell tennünk? -kérdezte. Majd valami vörös ragyogott be mindent. Felnéztünk, s a hold szép lassan elvörösödött. 

-Meg kell itatni a véremmel és a véreddel. -motyogtam gyorsan, majd megharaptam a kezemet. Viktória szájához emeltem és próbáltam megitatni. Szerencsére sikerült. Sziki is megvágta magát és az ő vérével is megitattuk.

Pár perc múlva kinyitotta szemeit, s azok vörösen csillogtak. Gyorsan leterített a földre, s inni kezdte a véremet.


**


Rémálmom volt. Újra. Észre sem vettem hogy elaludtam. Hajamba túrtam, s kinéztem az ablakon. A nap fényesen sütött. Elmentem Viktória szobája előtt. Ajtója nyitva volt, én meg benéztem. Ott volt Sziki.

-Jó reggelt -mondta majd adott neki egy csókot, úgy éreztem hogy valami meghalt bennem. A szívem össze szorult, de nem érdekelt. El kell őt felejtenem.

Lementem a konyhába, csináltam egy kávét és valami reggelit. Attól mert vámpír vagyok, szeretem az emberi ételt.

Leültem az asztalhoz, és elkezdtem enni palacsintámat. Hallottam ahogy lejön valaki vagy is valakik.