20. Fejezet

*Niall szemszöge*

*vissza emlékezés*

1924. december 18.

-Igyál -hallottam Victoria bársonyos hangját. Megsimította az arcomat, majd egy csókot nyomot ajkaimra. -Most már örökre együtt maradunk.

-Szeretlek Victoria -mondtam, s szemeimet lecsuktam. Kimerültnek érzem magam, gyengének.

-Vadásznunk kell, most még gyenge vagy. -mondta mire kinyitottam a szememet.

-Vadászni? Kire vagy mire? -kérdeztem meglepődve.

-Emberekre, muszáj rájuk csak úgy erősödsz meg.

-De ők ártatlanok . -mondtam

-Nekünk is kell valamit enni. -mondta majd újra megcsókolt.

*Vissza emlékezés vége*

Épp a nappaliba mentem be mikor meghallottam Benny hangját.

-Vigyázz lépcső -motyogta, mire én teljesen lefagytam. -Nappaliba? -folytatta.

-Igen -motyogta Viktória, erre még inkább lefagytam. Majd láttam amint belépkednek Benny egyből rám nézett.

-Akarsz valamit nézni -kérdezte de a homlokára csapott. -Bocsi, csak még nagyon nem szoktam meg hogy ideiglenesen vak vagy -motyogta bűnbánóan.

-Semmi gond, én sem. Amúgy rajtad kívül van itt valaki? -kérdezte.

Benny rám nézett, észbe kaptam és megráztam a fejemet. Nem akartam hogy tudja hogy itt vagyok.

-Nincs itt senki -hazudott  -vagy is mi ketten vagyunk itt -próbált mosolyogni, de nem igazán ment.

-Rendben, tényleg milyen volt a falka?-kérdezte Viktória.

-Jó volt, bár az alfa vezér nagyon lenéző volt, mindenkinél felsőbb rendűnek tartotta magát. De akiket szerettem a falkában azok itt vannak.- mondta mire én kimentem, amilyen halkan csak tudtam. Felmentem a szobámba, ami Viktóriával szemben volt.

 Bementem és lefeküdtem az ágyra. Becsuktam a szememet.

**

A hó oda kint tombolt de mi csak csókolóztunk. Hirtelen fájdalmat éreztem a gyomromnál. Megszúrt.

-Miért? -kérdeztem.

-Így jobban megéhezel. Muszáj volt, sajnálom. -mondta majd elvezetett egy eldugott helyre.

-Hamarosan jönni fognak -motyogta. Arra járt egy barna hajú lány. Oda mentem, túl erős volt a vérszomjam.

A háta mögött mentem, mikor hátra nézett rémült arcot vágott.  A fához löktem.

-Mi...Mit akar? Kérem ne bá...Bántson -motyogta rémülten.

-Sajnálom -mondtam és elkezdtem csókolni a nyakát. Majd kiválasztottam egy tetszetős pontot és a fogaimat belemélyesztettem. Inni kezdtem vérét, hiába sírt és mozgolódott.

Mikor végeztem a lány össze rogyott, majd felnézet rám. Ne.. Nem lehet.

**

Felébredtem, már sötét volt. Homlokomon verejték cseppek. Felkeltem, majd éreztem hogy megéheztem. Lementem halkan a lépcsőn, kisurrantam és az erdőbe futottam. Sok állatott vadásztam le, de még mindig éhes voltam.

Még egy utolsó állatott öltem meg, utána vissza fele sétáltam. Az ajkamtól a felsőm közepéig csupa vér voltam. Vámpír gyorsasággal mentem vissza és futottam fel a szobámba. Levettem a véres felsőmet és a szennyes tartóba raktam.

Besétáltam a fürdőszobámba, majd lezuhanyoztam.  A hajamat alaposan megmostam, utána a véres területet. mikor kész voltam megtörölköztem, a csípőm köré csavartam a törölközött és fogat mostam. Bementem szobámba és felvettem egy boxert, egy fehér pólót és egy fekete csőnadrágot.

Vissza feküdtem az ágyba, és csak az ő ijedt arcát láttam. Hogy tehettem ezt
meg vele? Még ha csak egy álom is volt.




Sziasztok fent van a 20. Fejezet:33 ha tetszik írj megjegyzész, iratkozz fel, pipál.