19. Fejezet

*Viktória szemszöge*


Ültem a kanapén, közbe beszélgettünk Benny-vel. A komoly srác amit gondoltam az első pillanattól fogva róla, most teljesen megszűnt. Főleg mikor arról mesélt hogy mikor kicsi volt a hídról ráugrott a jégre, és az egy kicsit megrepedt és sikítva  csúszott  ki a partra azt kiabálva "Beszakad a jég! " amikor meg hallottam a történetet röhögő görcsöt kaptam.

Egy kicsit megszoktam hogy nem látok semmit, bár nagyon zavar még. Várom hogy vissza nyerjen látásomat. Mindent ki kellet tapogatnom, sokszor botladozok a lépcsőn cipelni kell, alig találom meg az ágyat, zuhanyozni is csak vízzel tudok és vagy fél óra mire elzárom a vizet és megtalálom a törölközött.

Benny segítségével elmentem a konyháig.

-Mit kérsz enni? -kérdezi

-Rántottát -mosolyogtam

-Oké 2..3?

-Kettőt, köszönöm hogy megcsinálod

-Természetes -nevet. Pár perc múlva éreztem a rántotta kellemes illatát. -Gyere segítek leülni -motyogja majd elvezet a székig.

-Oda fog égni -mosolygok.

-Nem fog, ha Benny főz akkor nem -nevet

-Egó az van -nevetek én is.

-Olyan is kell -nevet újra. Az arcomat megcsapta a gőz. Előttem van a rántotta.

-Ugye nem raktál bele semmilyen mérget? -viccelődtem

-Kóstold meg és megtudod.

-Valaki mérget emlegetett- hallottam meg Louis aggodalmas hangját. Várjunk csak. Kicsit sem volt. az.

-Igen Louis azt emlegettünk. -mosolyogtam, majd kitapogattam a villámat és megkóstoltam a rántottát.

-Na? -kérdezte Benny türelmetlenül.

-Finom -nevettem és az egészet megettem.

**

Fent a szobámban feküdtem, s azon gondolkoztam vajon mit hozz a holnap. Hirtelen lépéseket hallottam.

-Kislányom. -kinyitottam a szemem és apu véres arcával találtam szembe magamat. Észre sem vettem hogy lehunytam a szememet. Kiabálni kezdtem, de senki nem hallotta.

-Ne félj tőlem. -mondta majd megsimította arcomat. Hideg ujjai véres nyomott hagytak az arcomon.Szemeimből könnyek gördültek ki, de más volt. Vörös volt. Vér. Kipattantam az ágyból, és futni kezdtem. Közbe kiabáltam, de egy hang sem jött ki.

A folyosó minden egyes lépéssel hosszabb lett, úgy éreztem sosem érek a végére. Aztán hirtelen minden elsötétedett és egy vöröslő fény árasztotta be a sötét szobát. Ránéztem és a holddal találtam szembe magam, vörös volt. Mint a vér. Vérhold?

Közelebb lépkedtem és csak azt vettem észre hogy kiértem, a sötét és rideg házból. Hangot hallottam mellőlem, egy sötét árny volt. Ránéztem és ő rám.

**

Felkeltem, lélegzetem egyenlőtlen volt, a szívem örült tempóban vert. Csak álom volt, de ki volt az aki mellettem volt? Nem láttam semmit, nem tudtam hány óra van, nem tudtam hogy este vagy reggel vagy délután van. Ez az ami zavart.

Felültem az ágyon és éreztem hogy van ott valaki.

-Jó reggelt -szólalt meg Sziki majd egy csókot lehelt ajkaimra. Elmosolyodtam, bár nem tudom mit érzek iránta. Lehet hogy szerelmet vagy csak hálát? Szerintem szerelem, de egyáltalán nem hasonlított amit Niall iránt éreztem.

Oh Niall, amit iránta éreztem az több volt mindennél, szerettem őt igazán. Minden egyes porcikámmal szerettem, hiányzik a kedves szavai, a bókolásai, hogy elvigyen egy randevúra, hogy éreztesse velem hogy vagyok valaki, az ölelései és a csókjai. De ez már a múlt. Amit soha nem fogok vissza kapni.



Sziasztok, tudom hogy egy kicsit késtem ezért szeretnék bocsánatot kérni. Meghoztam a 19. fejezetet, el sem hiszem hogy már itt járok olyan mintha tegnap kezdtem volna el:) Köszönöm a 10 feliratkozott és a több mint 4000 oldalmegjelenítést a kommenteket és a pipákat sokat jelent:) Ráadásul sokan vagyunk a facebook csoportban is. Ahhoz képest hogy ez egy Niall Horan blog nagyon sokan olvassátok és ez nagyon jól lesik :) Remélem hamarosan hozom a 20. fejezetet :)